Az alábbiakban megprobálok összefoglalni és röviden, közérhetően megmagyarázni néhány fontos de gyakran rosszul használt technikai kifejezést.
1080p: másnéven Full HD, 1920x1080 pixeles progresszív kép, a jelenleg (hétköznapi használatra elterjedt) legnagyobb felbontású képformátum, lehet PAL vagy NTSC rendszerű, 24, 25 vagy 30 fps (képkocka per másodperc) sebességű.
AVCHD:(Advanced Video Codec High Definition) szalag nélküli (merevlemezes, memóriakártyás és mini DVD-s) kézikamerákhoz kifejlesztett nagyfelbontású rögzítési rendszer. 2006-ban mutatta be a Sony és a Panasonic, azóta csatlakozott a Canon és a kezdetben saját rendszert fejlesző JVC is. MPEG-4 H.264 kódolással, dinamikus bitsebességgel rögzít. Létezik belőle 720p rendszerű (1280x720) kamera is, de többnyire 1920x1080-as képet rögzít, típustól függően progresszív vagy váltott soros módban, a régiónak megfelelő képkocka számmal.
DV: Digital Video, jelenleg a legelterjedtebb kamkorder formátum, amit a Sony, a JVC és a Panasonic közösen fejleszett ki és indított el 1995-ben. Népszerűsége az olcsóságának, jó minőségének és egyszerű kezelhetőségének köszönhető. Bemutatásakor az apró MiniDV kazetták igazi áttörést jelentettek a korszak többi termékével szemben. Normál felbontású, de a MiniDV kazettákra rögzíthető nagyfelbontású kép is HDV kamerákkal. A DV 25 Mbps (Megabit per másodperc) fix adatsebességgel tömöríti az érzékelőkről érkező képjelet, ami a hanggal (1,5 Mbps) és az egyéb információkkal együtt kb. 36 Mbps adatmennyiséget jelent. A DV kamerák lehetnek 1 vagy 3 CCD-vel működő modellek is. A DV hagyományosan normál 4:3-os képarányt rögzít, de egyes kamerák képesek szélesvásznú (16:9) kép rögzítésére is. Ezt általában a felső és alsó sáv elhagyásával teszik (720x404 pixeles képet rögzítenek), így tulajdonképpen ennek nem sok értelme van. A másik megoldás, hogy a pixelek alakját nyújtják el (anamorfikus kép), ami szintén nem nyújt technikai értelemben minőségjavulást.
HD Ready: TV készülékekre és ritkábban monitorokra használt technikai paraméter, azt jelenti, hogy a készülék képes nagyfelbontású (HD) jel lejátszására. A legelterjedtebbek a 720 soros és az 1080 soros képet megjelenítő modellek, a megjelnített kép mindig progresszív, a váltakozó soros (hagyományos tv, DV, HDV) jelet először progresszívvé alakítja és így jeleníti meg. A készülék továbbá a képernyőhöz igazítja, konvertálja a jelet, pl. a 720 soros TV lekicsnyíti a full HD-t és felnagyítja a normál felbontást. A minőségromlás elkerülése érdekében a felnagyítás általában kikapcsolható, vagyis ilyenkor a csak a képernyő közepén, egy kisebb felületen, eredeti méretben jelenik meg a kisebb kép.
HDD: Hard Disk Drive, merevlemez. Nem tévesztendő össze a HD-vel (High definition, nagyfelbontás). A HDD kamerák lehetnek normál vagy nagyfelbontásúak is. A normál (SD) a DV-nél erősebben tömörített, max. 9 Mbps-os, vagy alacsonyabb beállítás esetén 6 vagy 3 Mbps-os jelet rögzít a kamera merevlemezére, általában MPEG-2 formátumban, többnyire 720x404 (szélesvásznú) vagy 720x576 (PAL) illetve 720x480 (NTSC) méretben. A HD minőségű merevlemezes kamerák többsége az AVCHD tömörítést használja (lásd ott).
HDV: Nagyfelbontású videófelvevő rendszer ami hagyományos DV kazettákra teszi lehetővé nagyfelbontású kép rögzítését. A JVC, a Sony, a Canon és a Sharp együttműködése eredményeképpen jött létre 2003-ban. Két alaptípusa van, a 720p és a 1080i rendszer. A 720p 1280x720 pixeles, 16:9 képarányú progresszív képet rögzít, ahol a pixelek négyzet alakúak, adatsebessége 19 Mbps. A 1080i rendszerű kamerákban 1440x1080 pixeles, 4:3 arányú érzékelők vannak (1 vagy 3 db), amik egy mesterségesen összenyomott képet rögzítenek, a pixelek anamorfikusak, vagyis téglalap alakúak, így a korrekció után visszajátszáskor visszaáll az eredeti 16:9-es képarány. Bitsebessége 25 Mbps. Alapesetben ez váltakozó soros (interlaced) kép, de létezik progresszív rendszer is. Mind a 720p mind az 1080i rendszerből van PAL és NTSC is, előbbi 25, utóbbi 30 kockát rögzít másodpercenként. Néhány NTSC rendszerű kamera kínál 24 frames (mozifilm sebességű) progresszív rögzítést is. Az azonos forma miatt a legtöbb HDV kamera képes hagyományos felbontású DV-t is felvenni, egyes modellek emelett alkalmasak a DVCAM (standard felbontású de nagy adatsebességű) rögzítésre is. A HDV kamerák és deckek frame-helyesen képesek visszajátszani akár a másik rendszerben (NTSC, PAL) felvett DV anyagokat is, de a HDV felvételek között vannak kompatibilitási problémák, pl. egy Sony kamera vagy deck nem tudja lejátszani a Canon HDV kamera felvételeit még azonos rendszeren belül sem.
NTSC: Amerikában és Japánban használt televíziós és videós formátum. A normál felbontású NTSC kép 720 függőleges és 480 vizszintes sort tartalmaz, és másodpercenként 30 teljes, illetve 60 fél soros (interlaced) képből áll. Mint látható, a 4:3-os képarány elérése érdekében a képpontok (pixelek) nem négyzet alakúak, hanem enyhén összenyomottak, egy rövid oldalára állított téglalapra hasonlítanak.
PAL: Európában és a világ nagyrészén használt televíziós és videós formátum, széles elterjedtsége miatt nem egységes, a normál felbontású PAL kép 720 (digi) vagy 768 (analóg) függőleges és általában 576 vizszintes sort tartalmaz, és másodpercenként 25 teljes, illetve 50 fél soros (interlaced) képből áll. A normál 4:3-os képarányhoz a pixeleket enyhén szét kell húzni a négyzet alakhoz képest.
Folyt. köv. (korrekciókat, észrevételeket, kiegészítéseket a kommentekbe!)
